9. Narancsbíbor horizont

Amikor az ember elindul az önismeret útján, (elindul, mert ha önmagától nem ment, ráterelik az útra) s ráébred arra, hogy nem különálló valami, hanem ő is mindennel összefügg, s ugyanúgy beletartozik a csodálatos természetbe, mint egy gyönyörű virág, vagy egy meseszép lepke, előjönnek a lelke mélyéről azok az érzelmek, melyek mindig is ott lapultak, csak korunk „népbetegségeként” teljesen megfeledkezett róla. Ki merné manapság azt állítani önmagáról – tükör előtt állva mezítelenül, reggel ébredéskor, vagy este hulla fáradtan – hogy gyönyörű és pont olyannak kell lennie, amilyen? Hogy itt e Földön ezt a formát kell megtestesítenie? Próbáld csak meg! Na, ugye? Ha megteszed, mit fogsz csinálni? Gyönyörködni, mondván, milyen csodálatos és nagyszerű vagyok? Nem! És még mindig nem! Mit fogsz tenni? Elkezded magad kritizálni tetőtől talpig. Először a fejeddel kezded, például nem tetszik, hogy szőke, barna, fekete, vörös, vagy ősz vagy, túl nagy, vagy túl kicsi az orrod, a szemed nem elég nagy, a fogaid ferdék, túl sovány, vagy túl kövér vagy, túl alacsony, vagy túl magas és még napestig sorolhatnám, de nem teszem! Valószínű, ez az oka annak a rengeteg önbizalomhiánynak, ami ma a virágkorát éli! Miért nem lehet azt mondani: TÖKÉLETES VAGYOK, így, ahogy vagyok, mert ebbéli életemben pont ilyennek kell lennem? Miért? Nos, mikor erre rájössz, és lassacskán kezded felismerni, hogy nem vagy rondább egy virágnál, vagy egy madárnál, – mert ugye nekik pont olyannak kell lenniük, miért lenne épp az ember ez alól kivétel? – akkor felismered a hétköznapi csodákat, hogy az élet szép, és örülsz, hogy részt vehetsz benne, mindennek így kell lennie. Ilyenkor elmerülhetsz egy-egy napkeltében, napnyugtában, vagy holdtöltében, mikor lenyűgöz, amit magad előtt látsz, amit addig észre sem vettél az eszeveszett nagy rohanásban és csak áradozol a mennyei csodáktól. Millió formában próbálod visszaadni a benned feltárult csodát, festesz, rajzolsz, verset írsz, vagy novellát. Ilyenkor születnek a legszebb versek, teli érzelemmel, szerelemmel, mely szerelem magába öleli az egész Univerzumot, átkarolod, magadba fogadod a Mindenséget.
Megrendelhető:
bratanerzsi@gmail.com
http://konyvaruhaz.info/hu_HU/narancsbibor-horizont

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s