21. A túlvilág érintése

Az emberek ismernek, tudják, milyen vagyok, ezért sokan bizalmukba avattak és megosztották velem „túlvilági” élményeiket. Elmesélték, ha tapasztaltak olyasvalamit, ami számukra is megdöbbentőnek, hihetetlennek tűnt. Olykor-olykor megnyugtattam őket, többek között arról, hogy eltávozott szeretteink nem akarnak minket bántani, nem kell félni tőlük, valamint egy piciny energiadarab örökre velünk marad belőlük, tovább élnek bennünk, a gondolatainkban és a szívünkben. Történeteimben olyan esetek szövődtek élhető novellákká, amelyekben az itt maradt hozzátartozók megérezték eltávozott szeretteik szellemlétét, asztráltestét a mi fizikai síkunkon, esetleg valamilyen formában saját maguk tapasztalták meg a túlvilág létezését. Amikor hozzátartozónkat veszítjük el, sokkal érzékenyebbé válunk a szellemvilág üzeneteire, ha addig nem hittünk, attól fogva már tudjuk, hogy van élet a halál után, a túlvilág létezik. Mégis, talán soha sincs akkora szükségünk velünk élő embertársaink megértésére, támogatására, mint olyankor. Amíg gondtalan élünk, és szeretteink közül senki sem távozik, nem is gondoljuk, mennyire közel vannak hozzánk az után is, és mennyire érezhetőek, ha figyelünk a jelekre. Ha pedig mi magunk jutunk át, még ha csak egyetlen pillanatra is, az mindig maradandó nyomot hagy bennünk örökre, míg itt a Földön élünk. Minden egyes fejezet valóban megtörtént eseten alapul, a név és a helyszín megváltoztatásával.
Megrendelhető:
bratanerzsi@gmail.com
http://konyvaruhaz.info/hu_HU/a-tulvilag-erintese

Ezt a könyvet már sok ember megkönnyezte, ki így, ki úgy… Mindenkinek vannak ehhez hasonló élményei, és mindenki másképp reagál rá. Amikor apám távozott, nálam is sokkal vékonyabb lett a fátyol az anyagi és a másik világ között. Sokkal érzékenyebb, figyelmesebb lettem a jelekre. Ráadásul, mikor asztrál szinten találkozhattam vele, az olyan mély nyomot hagyott bennem, ami máig élénken él velem, bennem, a sejtjeimben, itt és most. És persze, mint egy cserfes ember, aki mindent kibeszél és kiír, akkor is, tőle is egyfolytában érdeklődtem. Válaszokat szerettem volna, mert mondott olyan szavakat, melyeket nem ismerek. Megjelent egy fekete tábla a falon, ahol lángoló betűkkel felégett a definíció, de azt már nem engedték meg, hogy magammal hozzam és kikürtöljem. Tudták milyen vagyok. Most is mosolygom ezen.
Az egyik előadásomon, mikor elmeséltem a csendben figyelő hallgatóknak, többen zsebkendőt vettek elő és velem együtt élték át a kalandot. Sokan megosztották a történeteiket, és amikor elolvasták, ledöbbentek. Egy hölgy, mikor átküldtem neki a kész „novellát”, a munkahelyén gyorsan bezárkózott, kinyomtatta és teljesen átélve végigkönnyezte. Azután hazavitte és megmutatta a családjának. Túl személyes volt és érdekesnek találta, hogy a saját történetét olvassa vissza más tollából. Egy másik hölgy, mikor megkapta, a férjével együtt olvasta el, és annyira ledöbbentek, hogy a könnyeken túl percekig semmit sem tudtak mondani. Még a férje nevét is eltaláltam, pedig arról nem is beszélt nekem. Hát így működik ez… Megérzések, intuíciók, illúzió… Hatalmas csoda. Akit megérint, akinek szól, ahhoz eljut minden könyv, ez is… Egyik hölgy nem tudta feldolgozni az édesapja halálát, legalább húsz éve távozott, és ezután a könyv után sikerült neki újraélni mindent. Ezek után álmodott vele, és ma sokkal könnyebb neki…

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s