52. A rekedt kiskakas

Volt egyszer egy kiskakasunk, aki nem tudott rendesen kukorékolni, róla jutott eszembe ez a kis történet. A kiskakas, aki sohasem fogadott szót a szüleinek, nem hallgatott rájuk, ráadásul még hamisan is kukorékolt. Kakaska, az aranytorkú apja szégyenkezett is miatta eleget, de hiába igyekezett megtanítani… Amikor a baromfiudvarban kitört a háború a kiskakas miatt, elhatározta, hogy útnak ered a kerek erdőbe és megkeresi a hangját. Ment mendegélt hetedhét ország ellen, közben több erdei állattal is megismerkedett. A vörös hangyákkal, a sünivel, a mókuskával, az őzikével, a bölcs bagollyal, és még a ravaszdi rókával is. Vajon megtalálta, amit keresett? Vajon megúszta a róka kalandot? Vajon segített neki valaki az új barátai közül? Éld át te is a rekedt kiskakas történetét!

Megrendelhető:

http://publioboox.com/hu_HU/a-rekedt-kiskakas

*****************************************************************

Ki az úr az udvarban?

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő, s a kerek erdő mellett egy tanya, ahol egy hatalmas eperfa alatt egy baromfiudvar húzódott meg. Abban az udvarban többféle szárnyas jószág lakott. Békességben eltűrték egymást, mindenki kijelölte a maga portáját és nem sértették meg, illetve igyekeztek nem megsérteni a másik felségterületét.
Ott éldegélt az aranytorkú Kakaska is a tyúkocskáival, egy szép piros cseréptetős ólban, amelyben magas létrafokok álltak, hogy éjszakára arra ülhessenek fel.
A mellettük lévő házikóban a mérges pulykák húzták meg magukat, s bár a pulykakakas félelmetes hangon kurrogott és a pulykák is folyton felfuvalkodva sétálgattak fel-alá, mégsem kellett tőlük tartaniuk, hiszen messzire elkerülték őket. Nemcsak önszántukból, ellenkező esetben a pulykák úgy beléjük csíptek, hogy a csípés helye egy teljes hétig fájdalmasan sajgott, sőt még a vér is kiserkent belőle.
Az udvaron állt még két kis házikó, amelyben a libák és a kacsák éltek. A tyúkok őket is elkerülték, többnyire azért, mert nem akartak vizesek lenni. Ők ugyanis folyton lobácsoltak, minden vízbe, még az ivóvízbe is belepancsoltak, pimaszul kiszürcsölték, s ha tehették, teljesen ki is itták. Általában sárosan, vizes tollal, kidüllesztett mellekkel totyogtak át az udvaron. A gácsér és a gőgös gúnár többször is összebalhéztak, de miután alaposan megtépázták egymást, és egyikük sem győzött, szégyenszemre vissza is kullogtak a saját térfelükre.
Kakaska nem szállt be a „nagyok” vitájába, bár igen harciasnak született, azért tudta, hol a határ. A gőgös gúnár és a gácsér jóval nagyobb termetűek, erősebbek és vérmesebbek voltak nála, nem kezdett ki velük, inkább a békére törekedett. Nem foglalkozott mással, mint a saját térfelén élőkkel. Az udvar végén egy hatalmas, csodálatos szemétdomb ékeskedett, inkább ott töltötte a napjait és a tyúkocskákat is magával hívta. Megelégedett azzal, ha rendben tartotta a saját háza tájékát, így is volt elege azzal a rengeteg tyúkkal.
A gazdasszony jól ismerte őket, ezért minden csoportnak külön tálba tette az ennivalót, hogy ne tudjanak rajta vitatkozni. Az innivalójukat is más-más edénybe töltötte. A tyúkoknak itatóba, a libáknak, kacsáknak több úsztatóba, a pulykáknak sima tálba. Esténként, amikor beültek a saját óljukba, gondosan rájuk zárta a reteszt, nehogy elvigye őket a róka, a menyét, vagy a farkas.
Reggelente Kakaska ébredt elsőnek, és már pitymallatkor rázendített az ébresztőre. Olyan csodálatosan kukorékolt, hogy a tyúkocskák mind elaléltak tőle. Legszívesebben egész nap Kakaska hangját hallgatták volna. A tyúkjai aranytorkúnak becézgették, tették ezt addig, amíg rá nem ragadt a becenév. Büszke is volt erre Kakaska, mesésen zengő hangját nem adta volna semmiért.
Tavasszal a tyúkasszonyok megkotlottak és ráültek a tojásaikra, hogy kikeltsék a kiscsibéket. Három hétig le sem szálltak róluk, dédelgették, melengették őket, csupán reggelente álltak fel, hogy alaposan megmozgassák elgémberedett tagjaikat, kiterjesszék szárnyaikat, egyenek és igyanak, aztán uzsgyi, vissza a tojásokra.
Kakaska olyankor izgatottan várta, milyenek lesznek az utódai. Így történt ez az idén tavasszal is.

Kakaska egész álló nap kukorékolt, mert Tyúkanyó, a legszebb és a legjobb asszonya ült a tojásain. Alig várta, hogy meglássa a kiscsibéket, titkon azt remélte, egy olyan kiskakas is lesz közöttük, mint ő. Három hétig a többi tyúkasszonynak alaposan az idegeire ment, nem győztek irigykedni.
– Az én csibéimet bezzeg nem várta ennyire! – morogta a legidősebb tyúk.
– Sajnos… Az enyémeket sem… pedig én vagyok a legfiatalabb és állítólag a legszebb! – panaszkodott a másik.
– Nem tudom, mit eszik azon a semmitmondó kövér tyúkon! – dünnyögte a harmadik.
– Ráadásul jóval idősebb tőle! – bólintott a negyedik.
– Hát-hát, bizonyára anyakomplexusa van! – kárálta a legfiatalabb.
Erre az egész tyúksereg kárörvendően, jó hangosan hahotázott, majd belelkesedve folytatták.
– Még csak a tollruhája sem különbözik a miénktől, uncsi barna az egész!
– A taraja sem pirosabb…
– A hangja sem gyönyörűbb…
– A csőre sem sárgább, mint a miénk!
– A lábai sem kecsesebbek!
– Szóval Tyúkanyó is csak egy átlagos kövér tyúk! – legyintettek.
– Hiába ócsároljuk… Kakaska mégis őt szereti a legjobban! – bólintott a legidősebb tyúkasszony.
– De miért?
– Ez az, miért? Hiszen se nem szebb, se nem jobb, mint mi vagyunk!
– Én megkérdezem tőle! – szedte össze magát az egyik tyúk.
– Jaj, ne tedd, mert nagyon kikapsz! – sikoltott a másik.
– Honnan tudod?
– Én már megpróbáltam, de azonnal meg is bántam! Kakaska olyan villámló szemekkel nézett rám, hogy jobbnak láttam eltűnni a szeme elől, mielőtt lecsípi a fejem!
– Komolyan?
– Komolyan… Tyúkanyóért ölni tudna!
– Hát ez szörnyű! – káráltak a többiek.
– Bizony, az… két hónapig rám sem nézett, nem győztem a kedvében járni, hogy újra bekerülhessek a kosárkájába…
– Borzasztó! Kot-kot… – kapirgáltak tovább a szemétdombon, miközben Kakaska ügyet sem vetett rájuk.
Tovább kukorékolt, olyan hangerővel, ahogyan a torkán kifért.

Elérkezett a nagy nap, amikor Tyúkanyó alatt a tojások végre valahára lassacskán elkezdtek felpattanni. Egymás után sorra dugták ki a fejecskéjüket a szebbnél szebb kiscsibék. Kakaska egyre izgatottabban kukorékolt, végül már hangosan számolgatta:
– Tizenkilenc, húsz… és… és… mi lesz már? – toporgott.
– Ne türelmetlenkedj Kakaska! Hadd keljen ki ő is nyugodtan!
– Jaj, Tyúkocska, nem is azért vagyok izgatott, ha jól láttam, eddig még egyetlen kiskakas sincs a csibék között!
– Jól láttad, bizony, de mit számít ez? Nem baj, ha nincs közöttük kakas, csak mind egészséges legyen! Nézd azt a gyönyörű kendermagosat, szakasztott nagyapja! Az a fehér pedig a te anyádra ütött! A többi mind aranysárga, ők a mieink! – kotkodálta büszkén Tyúkanyó.
– Mutasd azt a tojást! Még mindig semmi? Talán záp? – rikoltott Kakaska.
– Ugyan, miért lenne záp? Hallom, hogy csipog benne… nyugi, amikor eljön az ideje, ő is ki fogja törni a héját!
– De mikor? Csak nem beteg? – toporgott Kakaska.
– Biztosan nem… – ingatta a fejét Tyúkanyó.
– Akkor mit szerencsétlenkedik annyit? Törjük már fel helyette!
– Nyugi, drága Kakaska! Nem most leszel először apa! Te is tudod, hogy nem szabad helyette dolgoznunk, mert akkor életképtelen lesz! Ha egy erős, igazi kakasra vágysz, akkor hagyd, hogy megdolgozzon az életéért.
– Igazad van te bölcs Tyúkanyó! Hagyjuk, hogy ő maga keljen ki! Csak ne lenne ilyen idegfeszítő a várakozás!
– Türelem-türelem… – kotyogta Tyúkanyó, pedig már ő is nagyon kíváncsi volt a jövevényre.
– Vajon kakas lesz? – toporgott Kakaska.
– Azt nem tudhatom, de mindjárt meglátjuk!
– Szeretném, ha kakas lenne, légy szíves!
– Nem értelek Kakaska, itt ez a rengeteg csodálatos csibe és te az utolsó tojás miatt aggódsz? Egyedül az érdekel, ki bújik ki belőle? – csóválta a fejét Tyúkanyó rosszallóan.
– Csupán izgatott vagyok… szeretnék egy hozzám hasonló kiskakast…
Abban a pillanatban a legújabb jövevénynek végre sikerült áttörnie a kemény tojás héját.

– Csip-csip… – szólalt meg és körülkémlelt.
Tyúkanyó és Kakaska lélegzetvisszafojtva várták, mikor bújik ki teljesen. A kiscsibe sokáig küzdött a tojáshéjjal, teljesen kimerült, mire kiszabadult belőle. Akkor látták meg, mennyire csenevész, majdnem életképtelen, ráadásul még nedves volt és remegett, ezért Tyúkanyó maga alá édesgette és felszárította. Kakaska addig nem tudhatta meg, mi született. Amikor később, a többivel együtt előbújt Tyúkanyó szárnyai alól, kiderült, hogy kiskakas lesz belőle.
Kakaska annyira boldog lett, hogy torka szakadtából kukorékolta szét a hírt az udvarban. A többi tyúk bánatában földig lógatta a csőrét, mert féltek, hogy rájuk sem fog hederíteni, hisz Tyúkanyó teljesítette a kívánságát és kikeltett egy vérbeli kiskakast.
A mérges pulykát már idegesítette a nagy sivalkodás, dühösen odaszólt:
– Most már elég lesz, te nagyszájú kakas, ha nem hagyod abba, megbánod!
Kakaska nem felelt, de arrébb húzódott, ahol újból elkukorékolta magát.
– Hordd el innen a tollas hátsódat, különben széttéplek! – ígérte a gőgös gúnár.
Kakaska ismét arrébb oldalgott, de nem bírt uralkodni a kitörni készülő boldogságán. Újra, meg újra elkukorékolta magát.
– Még ilyet! Ekkora cirkuszt csinálni egy családi drámából!
– Kukorikú!
– Nekem is kikeltek a kiskacsáim, mégsem vertem fel az udvar nyugalmát, nem zavartam vele másokat! – tromfolt a gácsér és Kakaska felé kapott.
– Elnézést kérek… – hunyászkodott meg Kakaska.
– De sebaj, megkeserülöd még ezt! – fenyegetőzött.
– Miért?
– Ha felnő a fiad, kitúr az uralmadból, majd meglátod! – pöffeszkedett nagy okosan.
– Ugyan…
– Nekem elhiheted! Háp-háp! Nem olyan lesz, amilyennek várod, miatta kell majd feladnod az elveidet! – billegette magát a gácsér.
Úgy tűnt, örült, hogy végre valamivel megsérthette Kakaskát. S valóban, a lelki sérelem sokkal jobban fájt az ifjú apának, mintha belecsípett volna…
– Ó! Hát annak, hogy fiam született, egyedül én örülök? – csodálkozott.
Az ifjú kakas apa szomorúan megfordult és visszatért a saját térfelére. Lassan túltette magát a többiek érzéketlenségén, és a családja felé fordult. Boldogan szemlélte a csipogó csöppségeket, köztük az egyetlen kakaskát.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s